Jó. Semmi köntörfalazás. Elmondom. De gyorsan, essünk túl rajta, aztán ne is beszéljünk róla. Szakítottunk. Vége, de most tényleg. Kétlem, hogy folytathatjuk valaha is, de nem zárom ki, hogy egyszer, a jövőben - egy távoli galaxisban - újra egymásra találjunk.

Hetek óta csak vitatkoztunk. Néhány héttel ezelőtt volt egy nagyobb vita, ezen nem sikerült túltennem magam, biztosan mert csorba esett az igazságérzetemen, és az egómon. Azóta is minden egyes hétvégénket veszekedéssel, vagy éppen teljes csendben töltöttük.

Lassacskán kiábrándítóvá vált a csend is, és a veszekedések is. Feszültség volt köztünk. Szóval, ha továbbra is együtt maradunk színészkednem kellett volna, megjátszanom magam, de ez nekem nem megy. Nem tudok más érzéseket hazudni.

Minden, amire szükségem lenne az a nyugalom, a kiegyensúlyozottság, s ezért úgy döntöttem inkább egyedül lennék csendben, a magam harmóniájában, mint egy feszültséggel, vitával teli kapcsolatra. Meglátjuk mi lesz... de ne aggódj! Most nem vagyok olyan, mint az előző szünetünknél/ szakításunknál, azt hiszem most már megbékéltem a dologgal. Ez van. Nem a világ vége.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.