Azért az egyért világ életemben büszke voltam magamra, hogy merek kockáztatni, és merek bátornak lenni. Nem félni. Nem félni. Mondok egy példát: szóval, most most igazán őszintén elmesélem és vállalom az pocsék érzéseimet, a jelenlegi bánatomat. Egyrészt, mert talán egyszer…

Megtaláltam! Őt. De ne örüljünk, már el is veszítettem. Elhagyott. A megismerkedésünk egy csoda volt, mint ahogy a kapcsolatunk egészen a végéig. Röhejes alig több, mint egy hónapot voltunk együtt. Vicces mi?! Minek sírok valaki után egy nyavalyás hónap után? Ez volt a legjobb…

- Na, szakítottatok? Kitetted a szűrét szerencsétlennek? - Nem...gyáva voltam és megsajnáltam. - Nem vagy normális! De hát hetek óta arról beszélsz, hogy mennyire nem akarod már ezt a kapcsolatot és látványosan frusztrált vagy már ettől az egésztől..én nem értelek!  -…