Azért az egyért világ életemben büszke voltam magamra, hogy merek kockáztatni, és merek bátornak lenni. Nem félni. Nem félni. Mondok egy példát: szóval, most most igazán őszintén elmesélem és vállalom az pocsék érzéseimet, a jelenlegi bánatomat. Egyrészt, mert talán egyszer…

Idén nincs bajom a Valentin nappal. Úgy döntöttem szemléletet váltok, mert tulajdonképpen, ha globálisan nézem a dolgot a szerelem szép. Emlékszem, egyszer láttam egy két férfi közötti esküvőt (igen, Steiner Kristófékét). Csodás volt! Ahogy egymásra néztek látszódott…

Szinte mindannyiunkat megbántottak már, sebett ejtettek rajtunk, cipeljük a batyunkat, a múltunkat. A kérdés az, hogy a legutóbbi pofáraesés után idővel letudjuk e tenni a csomagunkat, egy megkönnyebbült mosollyal konstatálni, hogy ok, túl vagyunk rajta, elfelejtjük a régi dolgok…

- Na, szakítottatok? Kitetted a szűrét szerencsétlennek? - Nem...gyáva voltam és megsajnáltam. - Nem vagy normális! De hát hetek óta arról beszélsz, hogy mennyire nem akarod már ezt a kapcsolatot és látványosan frusztrált vagy már ettől az egésztől..én nem értelek!  -…

 - Helló. Felhívott a randim... szupi, mi?! Cinizmusáradat. - Szia! De klassz! Lenne, ha nem tudnám kivel randiztál. Azért ugye kedves voltál vele? -  Éppen aludtam volna, annyira nem örültem neki, úgy vagyok vele, mintha téged hívnak Okoska, érted.. - Ne is mondj…

Manapság már nem pasizom, nem ismerkedem. Teljesen felesleges! Azon kívül, hogy igényem sincs rá, sajnos  amint valaki kicsit is érdekelni kezd kb. 25 másodperc alatt égetem szénné magam előtte, és még IQ-m is nagyjából ezzel a számmal válik egyenlővé. Innentől halott…

- Nem keresett.. - legszívesebben hazudnék, hogy de, persze, hogy jelentkezett és minden szuper, boldogság, rózsaszín felhők, és minden szerelmi giccs is megvan - szerintem nem is fog. Megbeszéltük, hogy találkozunk, de olyan vihar előtti csendet érzek. És ha nem jelentkezik a nagy…

Nos, úgy tűnik most már tényleg nem vagyok egyedülálló! Bár 2012-ben nyert optimizmusom szerint ezt is oly szuper vidáman próbáltam látni, hogy szinte már elhittem milyen remek csengése van az egyedülálló szónak. Már  a legutóbbi kaland (= idióta rák, akinek fogalma sincs…