Az eddigi kétszemélyes bárkánk, vagyis a szerény háromszobás kispesti panelkuckónk  egy újabb fővel bővült, Imivel, az unokabátyámmal. Kicsit aggódtam, hogy milyen lesz ez az újabb változás a már megszokott kis nyugger életünkben, melyet a laktársak gyöngyével, a Bogival élünk. Megszoktuk már az élettársi viszony e nyugdíjas verzióját, erre most befogadtunk egy férfit, bár Imivel rövid távra tervezünk csak, mivel nemsokára külföldre távozik, mint a fiatal magyar értelmiségiek nagy része. Mondjuk valószínűleg ő egyébként sem tervezne velünk hosszú időre, már csak azért se, mert nem az a fajta, merthogy mi nők vagyunk, ő meg macsó férfi, aki  a nőkkel egészen egyedi kapcsolatokat ápol. Persze nem hosszútávon. Simán el tudnám képzelni, hogy pár hónap után egyszer csak az éj leple alatt távozik, de mivel megnyerő személyisége van, így mind hárman barátok maradnánk.

Eddig úgy néz ki, mindenki kijön mindenkivel, szeretet és béke honol otthonunkban. Bár Imit nem is lehet nem kedvelni, a személyiségével mindenkivel megkedvelteti magát. A költözés első estéjén természetesen italoztunk. Mi más is oldaná a feszültséget, a zavart és a gátlásokat, mint a bor?! Az alkoholt mindent feloldott.

Egyébként Imi jó arc, igazi bika csillagjegy, szívesen mutatom be a barátaimnak - bár ez néha olyan, mint egy szociológiai kísérlet - , kivéve, ha lerészegedett. Igazi minimalista macsó, eddigi életemben két ajándékot kaptam tőle; a 26. szülinapomra hozott nekem ajándékba egy kocka gesztenye masszát a hűtőjükből, a másik csodás meglepije a tőle tavaly kapott mellnövekedés serkentő bogyók, pedig akkoriban még majd másfél számmal nagyobb méretekkel rendelkeztem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.