2012. december 14-étől folyamatos változások történtek az életembe. Tavaly arany életem volt. Nagyrészt egyedül éltem egy V. kerületi szuper kis polgári lakásban. Élveztem mindennapját. Az egyedüllét számomra az abszolút szabadság időszaka volt, és persze kihasználtam, hogy…

- Na, keresett? - Istenem, mennyire reménykedik! De édes. - Nem, nem keresett! Cseszett keresni. És kérlek többé ezt a kérdést fel se tedd! Csak frusztrál... - Azért ez kicsit megalázó, még ha ők a barátaim, akkor is. Nem írt.  Mit is hittem?! Jah, igen, azt, hogy tényleg…

Felkeresett a régi, non plus ultra barátnő, aki már egy éve és négy hónapja nem az, cseppet sem. Még pedig az a bizonyos incidens óta. A nagy balhé óta. Csak ennyit írt:    "Nélküled olyan, mintha elveszítettem volna veled a humorom felét." Elhiszem. Így is van. Én…

Leszögezném, nem bírom az amerikai kultúrát, viszont a Hálaadást irigylem tőlük. Persze, tudom, hogy a Thanksgiving-nek megvan a maga történelme,de kellene egy ilyen ünnep ebbe a pesszimista országba, mindenkire ráférne, hogy leüljön a hozzá közelállókkal és őszintén…

Problémás gyerek vagyok, de azt hiszem mindaddig minden rendben, míg van legalább egy ember az életembe, akit Szívemnek szólíthatok. Jelenleg három ilyen is van. Barátnők. De jó nekem! www.youtube.com/watch

  Soha sem voltam egy társaság középpontja típus, a lélekbúvárok - és Orsócskám - valószínűleg flegmatikus személyiség típusba sorolnának. De van néhány nagyszerű barátom. Nincs sok, nincs is többre szükségem. Sose vett körül nagy haveri társaság, valahogy a…