Azért az egyért világ életemben büszke voltam magamra, hogy merek kockáztatni, és merek bátornak lenni. Nem félni. Nem félni. Mondok egy példát: szóval, most most igazán őszintén elmesélem és vállalom az pocsék érzéseimet, a jelenlegi bánatomat. Egyrészt, mert talán egyszer…

Nos, úgy tűnik most már tényleg nem vagyok egyedülálló! Bár 2012-ben nyert optimizmusom szerint ezt is oly szuper vidáman próbáltam látni, hogy szinte már elhittem milyen remek csengése van az egyedülálló szónak. Már  a legutóbbi kaland (= idióta rák, akinek fogalma sincs…

Elhívott randizni. Ő! Basszus, ezt hogy gondolta ezt?! Most komolyan nem veszi észre, hogy Ő és én külön kategória vagyunk? Ő - úristen, de vonzó - olyan sármos, és úgy tud mosolyogni, hogy mellette nem tudom hozni a szokásos vicces macsó figurámat, a jó fej énemet, a lazát!…