28 és háromnegyed éves vagyok. Nemrégiben még nem szerettem a koromat, ahányszor kimondtam mindig volt az arcomon egyfajta fanyalgás, lerítt rólam mennyire nem szeretem ezt a huszonnyolcat. Olykor bocsánatkérően szánakozva mondtam ki. Mindig úgy gondoltam, hogy ebben a korban máshol fogok tartani az életben. Előrébb. Csak valahogy valamikor ellustultam. Nem tudom mikor történt. Valamikor a középiskolában kezdődhetett ez a "majd később, még ráérek felfogásom". 

Elvárásaim vannak magammal szemben, ám eddig csalódtam magamban, nem sikerült minden kitűzött célt elérnem, és olyan sikereket elérnem amelyre vágyom. De baj e, ha vajon, ha nem lesz óriási nagy karrierem? Egyszer valaki azt mondta, hogy miért vágyom ezekre a dolgokra, meetingekre, tárgyalásokra, komoly munkára, lehet, hogy én nem ebben fogok kiteljesedni, lehet másban vagyok jó, mondjuk az anyaságban, vagy a mostani munkámban, és esetleg el kéne gondolkodnom azon, hogy ez sem rossz. 

Megeshet.

Egyelőre nem tudhatom milyen jövőt, sorsot szántak nekem, de amíg ki nem derül próbálkozom.

De valami megváltozott. Nem görcsölök rá a dolgokra, a koromra. Sőt, megszerettem ezt a 28 évet, sokat tanultam tőle, benne, legfőképpen magamról. Úgy érzem most vagyok igazán csúcsformában, most vagyok leginkább én, és leginkább nő. Most épp azt a korszakomat érem, hogy szeretem magam úgy, ahogy vagyok, még ha vannak felesleges kilóim is. Végül is, miért ne lennék elégedett?! Van néhány ember, aki igazán szeret, tehát rossz ember nem lehetek. Valamit mégis csak jól csinálhatok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ArtofNoizz 2012.10.16. 09:34:07

Mikor elolvastam ezt a bejegyzést két dolog jutott eszembe a múltamból -egy rajz az óvodás évekből, és egy dolgozat az általános iskolából - amelyek prevízionáltak egy lehetséges jövőt, egy saját jövőképet... Nos, a dolgok másként alakultak, mint azt akkor gondoltam: vörös csillagos űrsiklók sem mászkálnak az utcán és 2000-ben 24 évesen sem volt két gyermekem és delfines akváriumom... nos utóbbi számokból kiderül, hogy 36 felé járok..
A harmincas számokat nehezebb kimondani, hidd el.. és én sem így képzeltem az életem. Későn jött meg az eszem! Későn érő típus vagyok...mondják..
Hogy nálam a változás mikor jött el? Talán mikor véget ért életem leghosszabb kapcsolata ami közel egyharmadát tette ki az eddig leélt életemnek, de lehet akkor, mikor elveszítettem az álmomat, egy ékszerboltot, a terveimet és egy hatalmas szerelmet... Ki tudja.. egyszer csak azt vettem észre -mint te- ,hogy nem görcsölök és a bölcsek nyugalmával szemlélem a világot, mert túléltem már pár dolgot és ez erőt ad. Erőt ad a tudás, hogy legközelebb hogyan ne csináljam; és én is mint te csúcsformában érzem magam, élvezem, hogy újra edzem és nagyon erős vagyok. :-) Szeretem magam, újból önmagam vagyok és az újabb álmaimnak élhetek és már nem érdekelnek az elmúlt rossz dolgok! Hogy szeretnek-e? Ki tudja? Vannak irigyeim, ezt bizton tudom... Hogy mi a jövőm? Én sem tudom, de mint te... én is próbálkozom!
28 évesen még sehol sem voltam.. Azért kíváncsi vagyok, hogy 35 felett mit fogsz írni! Apropó!! Áruld már el, mi a jó egy meetingben? Oké-oké...szerepelni én is szeretek..de agyalni...többedmagammal... ez még az egyesületemben sem működik.. :-)

Válasz erre 

Yaled · http://csokiscsulok.blog.hu 2012.10.16. 10:12:23

@ArtofNoizz: Szia,
igen, ismerős, én is későn érő típus vagyok, de nem baj, ellenben az már számomra nagyobb gond, hogy későn, lassan is érek el dolgokat.
Hasonlót én is átéltem, szétesett minden egyszerre; szakítás, költöznöm kellett a közös lakásból, és még a munkahelyemről is kirúgtak... kicsit szétestem... de már minden ok. :)

Válasz erre 

Ghat · http://www.youtube.com/watch?v=BxhqVrbixZc 2012.10.24. 09:15:53

Ez a későn érés mindig jó duma annak eltusolására, hogy elcsesztünk valamit a múltban. Világok épülnek fel 3-5 év munkájával, és omlanak össze hetek leforgása alatt, ha magukra hagyják őket.
Itt az ideje, hogy tegyél mindazért, amit megálmodtál!

Válasz erre 

Yaled · http://csokiscsulok.blog.hu 2012.10.24. 09:22:41

@Ghat: Jóóóóóó! Pályát tévesztettél; trénernek kéne menned és motiválnod az embereket. Bár mi, bakok rohadt szigorúak vagyunk..

Válasz erre 

Yaled · http://csokiscsulok.blog.hu 2012.10.24. 09:24:23

Most már biztos, muszáj belekezdenem egy új blogba, ahol mindent de mindent ki és leírhatok anélkül, hogy tudnák, hogy én írtam...

Válasz erre 

ArtofNoizz 2012.10.25. 09:16:22

@Csokiscsülök: De honnan fogják tudni, hogy van egy új blogod? Ne tedd... Alig tudok rólad valamit és így érdekesebb. No és szeretek olvasni, ne fossz meg ettől az élvezettől, ha már tetszenek a gondolataid...
És igen, mi bakok rendkívül szigorúak vagyunk. Én néha rendkívül köcsög vagyok... szinte már fáj, de hja kérem.. az elvárások. A bakok akaratosak, konokok, keresztül viszik az akaratukat, ha a fene fenét eszik akkor is!

Ghat: Bukás nélkül nincs siker! Buktam már én is és még bizonyosan fogok is... ennyi. De tényleg vannak dolgok, amire meg kell érni..tudod..tapasztalat!

Válasz erre 

Ghat · http://www.youtube.com/watch?v=BxhqVrbixZc 2013.07.15. 16:59:00

Ez a későn érés mindig jó duma annak eltusolására, hogy elcsesztünk valamit a múltban. Világok épülnek fel 3-5 év munkájával, és omlanak össze hetek leforgása alatt, ha magukra hagyják őket.
Itt az ideje, hogy tegyél mindazért, amit megálmodtál!

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: