Volt idő, mikor feszengtem amiatt, hogy nem jó helyen vagyok, pontosabban nem a nekem való helyen, s nem is itt kéne tartanom. De persze, ha valaki nem tesz semmit a sorsa beteljesülésért az ne siránkozzon, nem igaz?!

Szóval, egy néhány éve már érzem, hogy nem a nekem szánt világban vagyok, nem a megfelelő helyen élek, ahol cseppet sem hozzám illő emberek vesznek körül és persze, hogy nem a tökéletes munkát végzem! De ez mind az utam része. Így elfogadom. Levonom a konzekvenciákat, lépek és tanulok. Igazából ennyi. Csak én néha bonyolítom az életemet, és néha kiborulok ezeken a "nem megfelelő" dolgokon, de rá kell jönnöm; az élet nem az eszményi habos-babos álomvilágról szól, semmi sem tökéletes. Mindenesetre a kétségbeeséses korszakom remélhetőleg már örökre a múlté, most megnyugodtam, nem bántom magam; csak szép lassan haladok az utamon.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.