Idén nincs bajom a Valentin nappal. Úgy döntöttem szemléletet váltok, mert tulajdonképpen, ha globálisan nézem a dolgot a szerelem szép.

Emlékszem, egyszer láttam egy két férfi közötti esküvőt (igen, Steiner Kristófékét). Csodás volt! Ahogy egymásra néztek látszódott rajtuk az őszinte szeretet.Számomra mindig is lényegtelen volt, hogy éppen férfi szeret férfit, nő nőt, vagy férfi és nő szereti egymást. Kérdem én, nem teljesen mindegy, hogy milyen neműek élnek párkapcsolatban egymással, ha egyszer szeretik egymást?! A szeretet, a szerelem, az érzelmek pedig ugye nem döntés kérdése.

Lehet fura tőlem, hogy nem a szokásos flegmaságommal és cinizmusommal reagálok e amúgy teljesen felesleges "ünnepnapra". Régen febr. 14-re úgy gondoltam, karácsonyra; ne kötelezettségből akarjuk megünnepelni a másik iránt érzett szeretetünket, szerelmünket, hanem eleve mindig észben kéne tartanunk és ünnepként kezelnünk akárhányszor csak a számunkra oly fontos személlyel vagyunk. Naivitás. A hétköznapok nem ilyenek. Sűrűek, gyakran szürkék, problémásak, zsúfoltak, melósak,szóval, talán nem olyan rossz az, hogy van az évben egy-két nap, ami szeretne minket rákényszeríteni, hogy gondoljunk a másikra és ünnepeljünk. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.