- Szóval még mindig hiányzik?

- Nem tudom - ezen még én is meglepődtem, de ez az igazság - , csak azt tudom, hogy szinte mindennap gondolok rá. És olyankor félrebiggyesztem a számat és elterelem a gondolataimat mielőtt még mélabús leszek. Ez azt hiszem nem is a hiány, inkább olyan üres érzés.

- Sajnálom... Tudom, hogy nagyon szeretted, de nézd a jó oldalát, nem kell többé magadat kellemetlenül érezned miatta, és nem kell többé azon agyalnod, hogy már megint mi a baja! Nagyon fura lány. Túl fura. Hátráltatott csak.

- Persze, ebben van igazság. De nézd; fura, ez vitathatatlan, viszont az a nagy büdös helyzet, hogy én is. És még bogaras is vagyok. Meg flegma. És néhány ember szemében valószínűleg igazán furcsa, érthetetlen lánynak tűnhetek.Talán mi részben azért is tudtunk jól működni együtt, mert néhány furcsaságunk ugyanaz volt. Ám tény - és most biztosan arra gondolsz, hogy na, szép barátnő vagyok, hidd el, volt is ezért bűntudatom - de az ő életfelfogását nehezen toleráltam. Azt hiszem el is fogyott a türelmem hozzá. Megesik az ilyen, néha véget érnek kapcsolatok, a baj az, hogy nincs aki pótolhatná, talán már soha nem is lesz. Pedig hidd el, én megadom az esélyt mindenkinek, nyitott vagyok, tényleg, de olyan minőségben, olyan nagy szeretetben soha többé nem leszek már senkivel sem. Az embernek nincs sok barátja - nem a haverokra és a kedves ismerősökre gondolok - és talán pont ezért, meg a bizalomért, amit évekig beleteszel egy ilyen kapcsolatban, a legnagyobb arcon csapás, ha pont egy ilyen embert - ráadásul így!! - , a legjobb barátodat veszíted el.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.