Tudod, azt hiszem az emberek gyakran összekeverik az egyedüllét és a magány fogalmát.

Sokat vagyok egyedül mostanság. Semmi különös, csak éppen így alakult. Persze regélhetnék, hogy mert pár baráttal, és "baráttal" eltávolodtunk egymástól, és sokat dolgozom és stb., de ez mind nem számít, irreleváns információ. A lényeg az, hogy cseppet valóban egyedül maradtam, de tudod mit, ez nem baj. Van néha ilyen. Jó ez az időszak és kell, és fontos is, meg kell élnünk, sőt, mindenkinek meg kellene, a kapcsolatfüggőknek kiváltképpen, hisz erősít. De percet se aggódj, nem vagyok én magányos, vagy ilyesmi, jól vagyok, vannak szeretteim, vannak barátaim, csak kevesebb. De talán mindig is ennyi volt, csak eddig nem vettem észre.

Szerencsés vagyok; jól kijövök önmagammal. Mert megtanultam. Valószínűleg ezért sem vagyok magányos, és ezért vagyok képtelen unatkozni, na meg persze azért sem, mert van néhány remek barátom, s egy halom könyvem. Tavaly, mikor véget ért a kapcsolatom elkezdtem menekülni, talán részben önmagam, és részben az egyedüllét elől, így "kapcsolatokba" rohantam, és persze kerestem a szórakozási lehetőségeket, a bulikat. végül az élet úgy hozta, hogy ugyanazzal a férfival ismét összejöttem, bár május környékén ismét véget ért a viharos ámde szenvedélyes kapcsolatunk, de szerencsémre most minden másként alakult. Már remekül kijövök önmagammal. Kedvelem magamat. Már nem menekülök. Eltudom tölteni az időt magammal anélkül, hogy üres magányt éreznék. Kár, hogy erre az emberek óriási hányada képtelen, inkább hazudnak maguknak. Elégedettséget, boldog párkapcsolatot, emberek társaság szeretetét színlelik, igénylik, vagy bekapcsolják a tv-t, rádiót, csak nehogy egyedül maradjanak a gondolataikkal, különben még kénytelenek lennének unalmukban önvizsgálatot gyakorolni, és hát ki is szeretne szembenézni a hibáikkal? A gyávák biztosan nem. 

Hiszem, hogy kell egy olyan időszak, mikor egyedül vagyunk. Nincsen ezzel baj. Használd ki, ismerd meg önmagad, a hibáidat is, szerezz egy képet önmagadról. Néha magam vagyok, néha nem, olykor vannak körülöttem, jó estben barátok, a családom, ha pechem van akkor éppen álbarátok. Ezzel sincs baj. Ilyen az élet. Mindig minden rendben van. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.