Orsival holnap megint megyünk színházba.

Már alig várom! Nem csak a darab miatt (Piaf), hanem a szertartásaink, bolondozáaink miatt is. Szeretem ezt az érzést, amikor van mit várnom, az ilyen alkalmak olyanok, mint a gyereknek a karácsony.

Legutóbb megnéztük a Padlást a Vígszínházba, amit még egyszer muszáj látnom! Imádtam a darab minden pillanatát!

Erkély második sorban ültünk.  Előttünk két idős hölgy foglalt helyett. Ránk emlékeztettek. Mármint úgy képzeltem, hogy kb. úgy 35-40 év múlva olyasfélék leszünk, mint ők. Akkor is együtt járunk majd színházba, csak majd csendesebbek leszünk, szóval majd nem nevetjük a főszereplőt (Sz. J.), csak mert eszünkbe jut, hogy a szokásos 3 számmal nagyobb fehér öltönyében úgy néz ki, mint Alice csodaország-ból a bolond nyúl kócosan, s nem stipi-stopizzuk le a jóképű apukákat és nem flörtölünk kisfiúkkal, és nem pukkasztjuk a polgárokat, s nem grimaszolunk gyerekekre.

Orsi valószínűleg akkor is rózsaszín szájfényt fog használni és 70 évesen is magas sarkúban fog tipegni én meg persze a magam zsémbes módján immár fog nélkül fogok morogni vele, hogy ugyan csoszogjon már kicsit gyorsabban, mert lekéssük a 2. felvonást (is)! Jesszus, még lassúbb lesz! Én meg persze feketében leszek, mert eléggé esélyes, hogy már nem leszek vékonyabb, s természetesen a szokásos vörös rúzs, vörös körmök nem maradhatnak el, bár a ráncos ajkaimon nem lesz túl csábító a vörös.

Jó volt látni a két idős nőt! Biztos vagyok benne, hogy hasonlóképp mi megmaradunk barátoknak csak lehet ezt a tényt majd néha elfelejtjük, s ugyanígy járunk színházba, amikor épp kiengednek minket az öregek otthonából.

Egyébként szereted a Szilvásgombócot?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.