Mivel alapvetően az érzéketlenségen vegetáló álláspontot vettem fel, és csak akkor leszek érzékeny, ha alkoholt iszom, így leszoktam az ivásról.

Mármint, sose voltam rajta.

Így viszont, h gyakorlatilag képtelen vagyok bármiféle tartós kapcsolatba bonyolódni az ellenkezőneműekkel, kissé olyan sekélyes lettem, mint egyes férfiak, akik olyanok, mint a méhecskék, szállnak egyik virágról a másikra.

Persze ezzel most nem azt akarom mondani, h minden éjjel mással alszom...nem minden éjjel. Na ezt a sarat már úgyse vakarom le magamról. Mindegy is.

Szóval van egy ismerősőm, aki néha nálam alszik. Nem régen avazsált az ismerőseim körébe és az ágyamba. Nekem még nem volt dolgom metroszexuális férfival, aki voltaképpen valami átmenetelt képez a hetero és homo között, de tulajdonképpen beszarok rajta minden alkalommal.

Az első szeánszunkon még csak az volt a furcsa, h mondta, h megy a kozmetikushoz, és megkérdezte, h én mikor voltam utoljára. Itt már éreztem egy kis diszkomfort érzést magamban. Aztán a második alkalommal már hozta a pizsijét is, és amikor gyanútlanul beslattyogtam a hálószobába, gyakorlatilag kitört rajtam a röhögés. Talpig pirosba a drága. Kicsi piros tapadós boxer, kicsi piros tapadós atlétával. Na jó, nem baj. Majd elalvás előtt odafordult hozzám, és megkérdezte, h van-e ránctalanító krémem. Elalvás előtt az ember lánya biztos nem egy ilyen mondatra vágyik, én meg aztán végképp nem, de ha ezen múlik mások boldogsága, ilyen apróságokba nem fogok belekötni. Így aztán bekentem a csepp kis pofikáját ránctalanító krémmel, nyilván csak így lehettek abszolút nyugodtak az álmai. Amikor elkezdek röhögni rajta, mindig megrökönyödve áll, lefagyott arccal, és azt kérdezi: "Miért, most legyek inkább igényteleeeeeeeeeeeeen???" Legutoljára pedig beállított egy piros supermarketes kosárral, amiben cipelte a papírjait. Fetrengtem. Ezt nem tudtam tényleg hova tenni. De legalább trendi piros ez is, megy a pizsihez. Na de, mégis egy bevárló kosár...

Amúgy várnám, h legközelebb mivel rukkol elő, de nyilván nem látom többet, hisz az érzékeny lelkéhez valahogy nem passzol a kiújult énem...ha mégis elbír viselni, hát akkor folyt. köv.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.