Ma van a születésnapod, és azt hiszem nincs is ennél megfelelőbb alkalom arra, hogy elmeséljem  mi mindenért vagyok hálás Neked.

Köszönöm, hogy vissza adtad a hitem, legfőképpen abban, hogy tulajdonképpen mégis csak érdemes adni, s Te is hozzám hasonlóképpen egy adakozó lélek vagy.

Köszönök minden egyes biztatást, odafigyelést, amit a még mindig rövid ismeretségünk alatt kaptam tőled. Minden egyes lelkesítő szavaddal inspirálsz, valószínűleg nem is sejted, hogy milyen ritkán kap ilyet az ember lánya. Imádom, mikor a legváratlanabb pillanatokban felhívsz - természetesen árad belőled a vidámság, az energia - , én pedig egy pici jó hírt mesélek, Te igazán szívből, őszintén örülsz nekem és a nevetséges kis sikereimnek. Néha, ilyenkor úgy érzem magam, mint egy gyerek, aki jelest kapott az iskolában, s az ő "anyukáját" büszkévé tette. Késéssel ugyan, de ezt az érzést is végre megkaptam az élettől. Ajándék. 

Köszönöm, hogy közelebb hoztál ahhoz a számomra új felfogáshoz, mely a hiten, a reményen, az optimizmuson, és az univerzumunk energiáján alapul. Mindketten tudjuk, hogy még rengeteg dolgot, eszmét sorolhatnék fel. Tény, a mindennapi életemben nem sikerült beépítenem minden új tudásomat, ám az irányt már látom, alig észrevehetően, de haladok. A soha sem létezett hitemből - lehet ez akár magamba vetett, vagy egy bármely felsőbb rendű "dologban" - nehéz erős bástyát építeni.

Köszönöm azokat a feledhetetlen perceket, amikor felhőtlenül együtt nevetünk, vihogunk, röhögünk. Valójában ilyen vagyok, mint akkor, olyankor. Vagy legalábbis az a kedvenc énem.

Talán igazán soha sem akartál okítani, de azt hiszem mégis sikerült általad némi plusz bölcsességre szert tennem. Általad - és persze Steiner Kristóf Lélekbonbonjának köszönhetően - felébredt bennem a remény, hogy talán igaza lehetett Kiplingnek, mikor ama mondatott tette az egyik legfélelmetesebb kitalált négylábú szájába, hogy  "“Egy vérből valók vagyunk, te és én”, hisz "mi mind egyek vagyunk", és igaza lehetett Berg-nek is, a követőinek, Neked is, s mindenkinek, ki hisz abban, hogy valójában minden összefügg mindennel, mindenki kapcsolódik mindenkihez, és persze, hogy nincsenek véletlenek a világban, s most, miközben ma este is a könyvét lapozgatom, melyben Isten 72 "nevéről" mesél, rá kell eszmélnem, hogy Te már megtanítottad, megmutattad néhányukat. Egyszer még jó diákod leszek, csak még egy kicsit higgyél bennem. Köszönöm, hogy a lelkek hangja vagy és megosztod a fényedet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.