Néha úgy érzem magam, mint Pán Péter, Sohaország pedig bennem van. Azt hiszem már nem vonz a felnőttlét és a velejáró komolykodás, felelősség. Fura. Régen ezért a két dologért sok mindent feláldoztam volna. Úgy látszik kezd a dolog komolyra fordulni, beindult az igazi élet, ez a küzdéses.

Én inkább visszavonulnék Sohaországomba, becsuknám az ajtót és álmodoznék. Sokkal szórakoztatóbb.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.