Ha egyszer véget él az életem, legalábbis ez aztán majd reményeim szerint folytatom csak persze kissé másképp, más testben, más körülmények közt, akkor azt szeretném, ha ez lenne a síromra írva:

Rossz gúnyámban kitaszítva a télbe, könnyeimmel sózott kenyeremet majszolva is boldog és tiszta erkölcsű voltam.

Ez annyira jellemzően én!

Bármilyen szarban is vagyok éppen a tisztességes mivoltomból képtelen vagyok kibújni. Pedig olykor jó lenne, kicsit másnak lenni, még keményebbnek, még érzéketlenebbnek, és kevésbé tisztességesnek, valamiért ebben a világban így a legegyszerűbb érvényesülni.  Asszimilálódnom kéne egy más értékrendhez. Van az úgy, hogy az ember nem illik bele a választott világába, más világ/ világnézet meg nem érdekel. Na, akkor ilyenkor mi van!? Minek is kellene megváltoznia, nekem, vagy a világnak?!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.