"Ha lehet, elmenekülök. Akkor is elmegyek, ha nem szeretnek, és akkor is, ha én nem szeretek valakit."

   Gyakran menekülök. Ez a legegyszerűbb. Most van valakim, nagyon becsülném, ha végre Ő nem engedne lelépni, és rám szólna, hogy "Nyugi, szeretlek!" .

Amint egy kis kétség felmerül bennem elnyomok minden szeretetet, negatív dolgokra gondolok és előrevetítem a  jövőnket. S ilyenkor belém nyílal a menekülés kényszere. Hogy jobb lenne most abbahagyni, még most kilépni ebből, eltűnni, nem találkozni Vele többé és akkor talán szerencsém lesz és megkímélem magam egy csomó fájdalomtól, sírástól, de leginkább aggódástól. Aggodalomtól, hogy mi van, ha már nem szeret, ha épp megcsal, ha elhagy, ha baj történik vele és én nem vagyok vele, ha már nem tudom elviselni a rossz tulajdonságait, és ha már nem tudja elviselni a folytonos aggódásaimat???

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.