Azon gondolkodom, hogy egyre többet tanulok az exeimtől, a volt kapcsolataimból. 

Az első komoly kapcsolatomban megtanultam, hogy az önzőség nem járja egy kapcsolatban. Ahogy a testvérem világított rá tiszta paraszti logikával; "párkapcsolat = két emberről szól. Kettő. Nem én, hanem mi". Két ember szükségleteiről, igényeiről, együtt működéséről. Miután külön váltunk tartottam egy kis önvizsgálatot, tudom, hogy Ő is hibázott, de én sem voltam semmi, rém egoistán éltem és nem figyeltem eléggé az igényeire. A helyében én már rég elhagytam volna magamat!   

A második s eddigi utolsó kapcsolatomban igyekeztem figyelni arra, hogy ne kövessem el ugyanazokat a hibákat, mint az előzőben. Kisebb - nagyobb sikerrel sikerült is. Csak az én párkapcsolati szükségleteim nem lettek kellőképpen kielégítve, persze ez is két ember hibája. Ám, amikor igazán szerelmes voltam - s ekkor úgy tekintettem rá, mint az én Tökéletes Férfimre - Őt és az Ő igényeit jobban előtérbe helyeztem, mint a sajátomat. Neki kellett a segítség, a megértésem az éppen aktuális életszituációjára, az ismerőseim nagy része szerint túl megértő  voltam. Lehet. Nem bántam meg. Szerettem. Azt hittem Vele azért fog működni, mert egyrészt összetartunk, másrészt hasonló az érdeklődési körünk, de az utóbbi nem jelent semmit, ha  a gondolkodásunk más.

Vele egyszerűen csak más életszakaszban voltunk. Ő nem hinném, hogy készen áll még egy igazi normális, átlagos kapcsolatra, nála a karrier az első. Ami teljesen rendben van, csak nem akartam a sokadik lenni a fontossági sorrendjében... nem bírtam tovább várni. Nem volt már elég a szeretet. Túl sok volt a veszekedés, amiken már nem tudtam túllépni. Egyszer csak jött a felismerés, hogy mit keresek még ebben a kapcsolatban?! Nem erre vágytam, nem így akarok élni. Szóval léptem.

Legközelebb nem leszek ilyen elvakult.

Nézd, én tudom, hogy nem könnyű velem, mert rettentően nagy önérzettel rendelkezem, és nem hagyom, hogy bárki is felül kerekedjen rajtam és dominánsabb próbáljon lenni nálam, de változom és csiszolódom. Folyamatosan. 

Tudod, nekem nem volt sok kapcsolatom - mondom kapcsolat, nem kaland! - és már valószínűleg nem is lesz belőlük tömérdek, de ha csak a leckém felét sikerült megtanulnom ebből a két meghatározó párkapcsolatból, akkor a következővel már nagy gondok nem lehetnek. Köszi srácok, szerettelek Titeket! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.