Mostanában óriási adagban zúdul rám a jelek tömkelege. Úgy borul rám, hogy mire felocsúdnék ismét történik valami, s megint csak döntéskényszerbe kerülök, mielőtt elhatároznám magam, újból kapok valami jelet. Mint egy körforgás. Sodródom. 

Nem is tudom voltam e már valaha ilyen helyzetben, hogy ilyen gyorsan peregjenek az események.

Most csak azt tudom, hogy figyelnem kell. Leginkább magamra. Vajon mi az, amit igazán szeretnék, hát igen, huszonnyolc évesen már nem kéne, hogy ez nagy dolog legyen. De nekem az. 

Ez az időszak most erőteljesen az útkeresésemről szól, ami tulajdonképen egy hatalmas baromság, mert már most is az utamat járom attól függetlenül, hogy a célomat - még - nem tudom. 

Mindazon dolgokról, amelyek foglalkoztatnak, amelyeket az én énem kiteljesedéséhez szükségesnek tartok hirtelen egyszerre, tömegesen kapom az impulzusokat. Gyorsnak kell lennem, és észnél kell lennem, hogy döntést hozhassak. Az, hogy ez a döntés milyen minőségű, jó, vagy rossz teljesen mindegy, nem tudok hibázni. A "rossz döntés" is vissz valahova. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

suendoc 2012.10.09. 11:10:16

Jel.... A legkínzóbb kérdés, ami szembe jön az jel, vagy csak egy esemény? Jól értelmezem? Biztos nekem szól? Jó választ adok rá....?
És ha sorozatban jönnek a döntéshelyzetek, egy idő után nem látja át az ember. És akkor jönnek az (elsődlegesen) érzelmi döntések. Amit nem lehet indokolni, de úgy érzi az ember ez a helyes. És ijesztő hogy utána meghatározza az életet.

Válasz erre 

Yaled · http://csokiscsulok.blog.hu 2012.10.09. 11:19:11

Hm. Az esemény is lehet jel! Miért ne lehetne?! Amikor hirtelen, minden tervtől eltérően történik valami váratlan, ami mégis mutat egyfajta utat, az lehet jel! :)
Értelmezni baromi nehéz. Jó válasz... szintén nehéz. Majd kiderül. De lehet nincs is rossz, max mehosszabbítod az uatat.
Ezektől az érzelmi döntésektől tartok is kicsit. Ilyenkor jön az, hogy le kell(ene) ülnöm, pro-kontra dolgokat összeírni, de kikérem általam szeretet és bölcsnek tartott emberek véleményét.

Válasz erre 

suendoc 2012.10.09. 14:29:12

Az a legjobb amikor valamit elfogadsz jelnek, elgondolkodsz rajta, elemzed pro és kontra.... majd a logikus, levezett és magyarázható lépésről azt érzed hogy nem helyes, mert más a megérzésed...
Erre szoktam mondani hogy hosszú, alapos elemzés után első megérzésből döntök. :D

Válasz erre 

Yaled · http://csokiscsulok.blog.hu 2012.10.10. 12:34:51

@suendoc: :DD
Megérzés... de vajon mindig jó a megérzésre hallgatni? ÉS honnan tudom, hogy ez egy megérzés, és nem csak úgy, kényszerhelyzetben kinyögtem valamit?!
Tudod mi a szívás? Ez a közhelyes hallgass az eszedre/ szívedre dolog! Na most akkormelyikre???

Válasz erre 

suendoc 2012.10.11. 09:11:11

Na jó, persze az előző komment erősen karikírozott. Nem is azt mondom hogy hogy minden esetben a megérzésre kell hallgatni, de észérvekkel vitás helyzetben... A másik oldala a dolognak, hogy azt vette észre hogy észérvekkel lehet jó döntést hozni de az ember gyereke sokkal boldogabb egy megérzéses döntés után, még ha nem is sikerül túl jól.

Válasz erre 

Yaled · http://csokiscsulok.blog.hu 2013.07.15. 16:59:14

Az esemény miért ne lehetne egy jel?! Szerintem tud az is lenni.
Jó válasz... nem tudhatom, majd kiderül. Igyekszem abban hinni, hogy nincs olyan, hogy rossz válasz, rossz döntés, maximum ezzel meghosszabbítom az utamat a célomhoz. Remélem legalábbis. :)

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: