- Na, keresett? - Istenem, mennyire reménykedik! De édes.

- Nem, nem keresett! Cseszett keresni. És kérlek többé ezt a kérdést fel se tedd! Csak frusztrál... - Azért ez kicsit megalázó, még ha ők a barátaim, akkor is. Nem írt.  Mit is hittem?! Jah, igen, azt, hogy tényleg érdeklem. Még mindig naiv kislány vagyok. - Egyébként is, van barátnője, valószínűleg legalábbis van.

- És? Majd el lesz takarítva a barátnő.. 

- Aha, mert ez persze csak  így megy. Kicsit nehéz úgy takarítani, ha még  csak vissza sem ír! Nem értem.. még mindig nem értem a férfiakat! Perverz beteg dögök, lehet még élvezi is, hogy tudja, hogy epekedem. Hjaj ne! Remélem nem volt nagyon feltűnő a zavarom! - belegondolva, legalább huszonhétszer túrtam bele a hajamba - Allen Pease - mintapéldány vagyok, teljesen élt a tudatalattim a testbeszéddel -, azt hittem szexi, a tévében is ezt csinálják, de az igazság az, hogy miután hazaértem és a tükörbe néztem rájöttem, hogy soha többé nem hallok felőle; kócos voltam!  Edzés után összefutni az álompasival egyébként sem fair dolog az élettől! Ezt még nagyon visszakapja!

- Nyugi! Majd fog jelentkezni! Tudom. És tudod, hogy honnan? - ó, figyelem, most jön a romantikus érvelés, ehhez nagyon ért. Mindig meggyőz. Könnyű úgy, ha az embernek több hármasa is van a számmisztikájában! Ő más sínen van.. - Onnan, hogy Ti összeilletek! 1000 éve odavagy érte és Ő is érted! Csak most biztosan dolga van - jaja biztosan épp a kedvesével vacsizik, aztán majd összebújnak és úsznak a boldogságukban. Vele én is úsznék - és tudod, hogy nincsenek véletlenek! É Ő pont olyan férfi, akire vágysz! Még a csillagjegye is stimmel! Minden stimmel.

- Hm, de nem te mondtad, hogy ne bízzak a bikákban, mert nem éppen monogámok? - mondjuk vicc, hogy ezt pont én mondom, én se vagyok jobb e téren. Ó, akkor tényleg összeillenénk! Lehet írok is neki még egy sms-t, hogy ne aggódjon, ha ez lenne a probléma a monogámia nem olyan fontos, csak szeressük egymást, de ha kielégít rendesen nem csalom meg. De amúgy meg igen. Vagy nem. Hú, még titokzatos is vagyok.

- De ő nem biztos, hogy olyan, mint a többi bika!

- Lehet. Viszont esélyes, hogy olyan, mint a többi férfi! - még én is meghallom a hangomban lévő keserűséget. - őszintén, lányok, összeillünk, én ezt biztosan tudom. Érdeklem is. Vagyis eddig azt hittem. De akkor ez most miért történik? Miért nem keres? Miért mondják a férfiak, hogy majd beszélünk, majd találkozunk, majd kereslek, ha ez sosem fog megesni? Miért kell hitegetni? "Majd hívlak!".. aha, jah, sejtem..

Meglátjuk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.