Lehet kiégtem. nincs kedvem randizni, jópofizni, várakozni, reménykedni, kételkedni, kétségbeesni és végül pofára esni. Egyáltalán nem vagyok nyitott az újra, ami fura tőlem, tudom. Senki sem ezt szokta meg tőlem. Főleg a tavalyi nyaram után, mikor is az akkori szakításomat követően belevetettem magam az élet elvileg felhőtlen felében és végig szórakoztam, ami így utólag óriási hiba volt.
Most minden más. Ugyan ismét túl vagyok egy szerelmi csalódáson, vagy mondjuk inkább csak szakításnak, ami a vicc az egészben, hogy ugyanazzal a férfival, akivel tavaly is, de most már végre megtanultuk a leckét; beletörődtünk, hogy nem vagyunk jók együtt és punktum. Idén nem erőltetem, nem akarok feltétlenül mindenképpen kapcsolatban lenni és nem kapálózom olyan megszállottan minden kis szeretetforrás után. Szóval, újra lett büszkeségem, és visszatért a rég elvesztettnek hitt erkölcsi tartásom is. Bár tény, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik olykor a gyengédség, és a testiség, de ezek múló érzések. Tudom, hogy még egy jó ideig nem kapom meg egyiket sem, vagy is de, hogyne kaphatnám meg, hisz fiatal csinos nő vagyok, pár órára enyém lehet ezek illúziója. Inkább türelmes leszek. Annyira úgysem sürgős a dolog, hogy vadidegen férfiaknak úgy csináljak, mintha elhinném a hazugságaikat, nem vagyok szeretetkoldus! Már nem. Mondhatni jól érzem magam önmagammal. Megvagyunk, mászkálunk, állást keresünk, tervezünk, olvasunk, írunk, fogyásról ábrándozunk miközben kényszeres evőkké váltunk, szóval szétszórtan szórakoztató személyiségem pont eléggé leköt ahhoz, hogy más ne tegye.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
