Játszunk.

Csináljunk úgy, mintha nem lenne köztünk semmi. Játsszuk azt, hogy csak barátok vagyunk.

Játsszuk azt, hogy ha elhívsz, hogy találkozzunk, beszélgessünk, mert mi haverok vagyunk, akkor úgy is gondoljuk. Majd úgy csinálok, mintha csak jóban lennék és nem törődöm azzal a hülye érzéssel, ami a gyomromba van, amikor épp Rád merek nézni és Te is épp rám nézel.

Csináljunk úgy, mintha olyankor, amikor hozzád érek, nem érzek semmit, felveszem a pókerarcot s mögé bújok.

Játsszuk azt, hogy amikor véget ér az étteremben eltöltött baráti esténk, s Te megkérdezed, hogy átmegyek e hozzád, s folytatjuk e a beszélgetésünket, leszünk e még együtt, akkor úgy csinálunk, mintha ez valóban ezt jelentené. Semmi hátsó szándék, hátsó gondolat. Elvégre tudod hogy van ez; a barátok szeretnek együtt lenni.

Régen már csúfos vereséget szenvedtünk. Most már játsszuk végre végig, hogy csupán csak jó barátok vagyunk, a vonzalommal nem kell törődni, majd elmúlik.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.