A barátommal épp szünetet tartunk. Ne kérdezzétek mi értelme is van ennek, mert igazából fogalmam sincs, hogy ez mire jó, csak kellett egy kis "szünet" nekünk egymás nélkül, ám szakítani egyikünk sem akar, mer.

Nem tudom mi lesz, mit hozunk ki ebből a helyzetből. Az a büdös nagy helyzet, hogy szeretjük egymást de elég döcögősen működik. Jelenleg heti egy - másfél napra férek bele az életébe, ami ugye nem sok. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy bődületes gyorsasággal öregszem! S a korommal együtt a gondolkodásom és az igényeim is változnak. Felnőttes kapcsolatot szeretnék! Fel szeretnék nőni valaki mellett!

Végre külön költöztem. Voltak olyan naiv, romantikus reményeim, hogy majd gyakran átjön hozzám, és majd együtt főzünk - ő - , vacsizunk, sokat bújunk - én -, és csupa vigyor leszek, csak mert Velem van. De a dolgok másképp alakultak, a munkája vidékre szólította, s még ott is tartja pár hónapig. Pedig jó lenne, ha lenne valaki, akiért haza siethetek, aki okot adna arra, hogy végre főzzek.

Két hete tart a szünet. Most kezd igazán hiányozni, de már tudok élni nélküle. Lefoglalom magam, sportolok, újra foglalkozom a barátaimmal. Már nem tombol bennem a düh. Az első pár napban agresszív voltam, főleg virágboltok és szívecskék környékén. Aztán befordultam és napokig könnyes volt a szemem. Szörnyű volt! Nem tudtam rendesen kisminkelni őket! Azt hiszem ideje, hogy ne vele, a jelenléte miatt legyek boldog, hanem miattam,  hogy jól érezzem magam a bőrömbe, figyeljek magamra, és végre újra eljárjak szórakozni, ápoljam a kapcsolataimat. Az egy év alatt, amíg együtt voltunk - vagy még vagyunk - rengeteg mindent megtettem érte, szinte mindent és mindenkit háttérbe szorítottam miatta, értünk. Nagyon úgy néz ki, hogy eddig nem érte meg. De én a hülye fejemmel még reménykedem...

Semmi mást nem akarok csak valakinek a legfontosabb lenni! Valakinek a társa lenni és érett kapcsolatban lenni. Bár ezt mind Vele akartam. Hát igen, változik a világ.

  

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://csokiscsulok.blog.hu/api/trackback/id/tr514573181

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Figyelmesférfi 2012.06.11. 22:10:25

Valakinek a társa lenni az egyik legjobb dolog az életben. Egy igazi társsal megváltozik az ember élete, és gondolkodása. Az én-ből, és az ő-ből Mi lesz. Ezért érdemes kitartani, küzdeni, és jó megélni. A nehéz azt felismerni, hogy valóban ő az, akivel tényleg Mi lehetünk hosszú távon, akár a végsőkig. Minden kapcsolat elején ezt érezzük. De ez gyakran csak időleges.

Ghat · http://www.youtube.com/watch?v=BxhqVrbixZc 2013.07.15. 16:59:04

@Figyelmesférfi: És él a Mikulás is, a nyulak meg húsvétkor csokitojást tojnak!

@Csokiscsülök: Szakadj el a sráctól! Ez már rég halott dolog, aminek súlya visszatart a fejlődéstől.

Az ember önálló egység, aki saját életéért és sikereiért egyedül hivatott megküzdeni. Hogy ezen sikerek gyümölcsét kivel osztja meg? Az már más téma.

Yaled · http://csokiscsulok.blog.hu 2013.07.15. 16:59:22

@Figyelmesférfi:
Érdemes kitartani, persze, még ki is fogok. De honnan is tudhatnám meddig érdemes kitartani? Véges a türelmem, sajnos. Nehéz ügy. Nem szeretem a távkapcsolatokat.
Ez már nem a kapcsolat eleje..

Yaled · http://csokiscsulok.blog.hu 2013.07.15. 16:59:29

Szerintem is. Ebben egyetértünk. De elképzelhető vajon az, hogy az embernek nincs társa? Nem rendeltetett mellé társ?! EGyszerűen tényleg nem az a típus, akinek kell egy kapcsolat.
Szóval, hiszel az igaziba?? Nahát, azt hittem a férfiaknak ez nem szokása.
süti beállítások módosítása