Pláton szerint a kezdetek kezdetén az emberek gömb alakúak voltak, négy kezük, négy lábuk volt, és két arcuk volt. Zeusz félt az erejüktől, így félbevágta őket, s arra ítélte őket, hogy életüket a másik felük megtalálásával töltsék, aki kiegészíti őket. 

Vajon tényleg van e ilyen van ilyen?! Mármint lelki társ. Ha megtalálom, honnan fogom tudni, hogy megtaláltam? Szól? Megmondja, hogy "Helló, én vagyok az, jöttem, de ha jobban figyeltél volna,már észrevehettél volna!"?

Néha úgy képzelem, a lelki társam olyan ember lesz - ha lesz - , aki mellett megnyugszom végre, és aki mellett a leginkább én lehetek. Kicsit formál, s ezt semmiképp negatív értelembe. Jobb emberré tesz.

Egy kicsit mindenki ezért él. mindannyian megszeretnénk találni a másik felünket. Minden Zeusz hibája.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.