2012.11.08. 09:31
Állásinterjún - akkor kezdhetek?!
- Nagyszerű! Kedves Zoé, most, hogy mindent átbeszéltünk, akkor akár hétfőn kezdhetne is. Üdvözlöm a mi kis csapatunkban!
- Köszönöm a lehetőséget, nem fog bennem csalódni! – És most hirtelen visszamentem megfelelési kényszeres kisdiákba. Pff, úgy viselkedem, mint egy gyakornok! Pedig mostantól Senior Account Executive vagyok, vagy mi, fuck yeah! Hm, jut eszembe, van 2,5 napom, hogy mindent megtanuljak, amit a cv-mbe belefantáziáltam.
- Zoé drága, jöjjön csak, bemutatnám egy kedves kollégámnak. Ő a cégünk jövője. Egy - egy projekt erejéig biztosan fognak együtt dolgozni! Márk, várj csak! - és már suhant is a Big Boss valami ficsúr után. Wow, had nézzem csak szemből is! Asszem A Reménységgel jóban leszünk.
- Márk! Enged meg, hogy bemutassam be új kolléganőnket, Zoét. – Neeeeeeeeeee! Ne édes istenem ne bassz ki velem ilyen csúnyán, most ne! Mondd, hogy rossz az arcmemóriám! Márk. Az A Márk! Most már sajnálom, hogy anno nem feküdtem le vele, ennél kínosabb ez az egész már úgysem lehetne! Végtére ha már egy órás tipitapit rendeztünk, teljesen felesleges volt hoznom a szende szűz karakterét.
- Jézusom...– vetem oda, miközben Ő a kezét nyújtja. A rohadt életbe! Most vagy húsz másodperc alatt elsorvadt az agyam, vagy mégsem igaz, amit az interjún bizonygattam, nem kezelem jól a stresszt, és nem is vagyok gyakorlatias vér profi. Hahó, ébresztő! mentsük a menthetőt! - Mármint, jah, bocs, Te nem is hiszel Jézusba, mármint Ti zsidók nem is hisztek benne. Nem mintha én így annyira oda lennék érte, vagy ilyesmi…azta… - nem hiszem el, hogy ezt tényleg hangosan mondtam ki – mármint elnézést, szóval, hééé, szia Máté, örülök, hogy újra találkozunk, de rég láttalak! Hogy vagy?
Basszus, pedig mennyit fantáziáltam arról a percről, mikor újra találkozunk, mindig biztos voltam benne, hogy még összehoz minket egyszer a sors, bár a képzeletembe az egész kicsit más vot, pl.: Ő örült nekem, én meg bájos voltam és vékony.
Hogy a fenébe lehetséges az, hogy az életem röhejesebb, mint Bridget Jones-é?! Azt hiszem, a legjobb, ha most haza sétálok, és neki állok felnőni, ezt a felnőtt létet gyakorolni, természetesen állást keresni – ismét – és megírni Bridget legújabb részét, ami tulajdonképpen a memoárom lesz.
3 komment
Címkék: állásinterjú kaland főnök hivatás Bridget Jones
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ArtofNoizz 2012.11.09. 09:09:34
Yaled · http://csokiscsulok.blog.hu 2012.11.09. 09:12:49