Megint elkezdtem sportolni. Idén másodszor lendültem neki.  Muszáj kezdenem valamit magammal mert elkocásodtam. Meghíztam, mint egy disznó! Ennyire még soha de soha nem voltam elhízva. Nem is tudom mikor, és miért történt, hogy így elhagytam magam. A vicc az, hogy semmivel sem eszem többet, mint régen, és ennél lustább már akarva sem tudnék lenni, tehát nem is értem miért lettem ilyen súlyos.

     Ha emlékezetem nem csal, minden akkor kezdődött, amikor Kíra áttolta az a fotogén kis pofiját hozzám, hogy különleges söröket igyunk és férfiakról  beszélgessünk. Nagyot fordult a világ! Neki izgalmasabb sztorijai voltak! Azt hiszem az est végén lyukadtunk ki a jógánál, szerinte nekünk az kell. Az! Nagyon kellett!

Mondjuk még mindig jobb a jóga, mint a másik nagy sportos ötlete, a rúdtánc. Nekem arról mindig a cirkusz jut az eszembe. Majd én hülye, még felhoztam a méregtelenítést is, mert az a kis mozgás mellé nekem még mindenképp szükségem lenne rá – meg diétára, és pénzhez, hogy az új hóbortokat finanszírozhassam - , s  mára ott tartunk, hogy belekezdtünk „A 30 napos kihívásba”. Vagyis minden nap bikram jóga, figyelünk az étkezésünkre, és nem fogyasztunk alkoholt. Bár Kírának, aki egyébként mintha egy modern punk és egy Disney - hercegnő keveréke lenne, van akkora szerencséje s persze jó génjei, hogy azt a 2-3-4 plusz kilóját remekül kompenzálhatja az arcával. Vala én is ezt tettem, eltereltem a figyelmet a hasamról a bájos pofimmal és szexi dekoltázsommal. Viszont időközben az arcom olyan ráncos lett, hogy a botox sem segített rajta, a hasam pedig legalább annyira kitülekedik már, mint a dekoltázsom, ráadásul már ki is nőttem abból az korszakból, hogy mellkidobós felsőket hordjak. 

               Hétfőn kezdtük. A felénél természetesen majd’ meghaltam! Aztán elkezdtem taktikázni. A túlélés volt a cél, és ennek az egyetlen módszere az volt, ha meg se próbálok mindent tökéletesen megcsinálni.

              Végére egész ügyesek lettünk. Vagy legalábbis Kíra, aki saját elmondása szerint is már olyan terpeszre képes, hogy a következő férfi még meg is tapsolja behatolás előtt.

              A mai nap megváltoztatta a hozzáállásomat. Megint majdnem meghaltam. Jógával minden új nap egy csoda! Fájtam, izzadtam, mint még soha életemben, de legalább éreztem, hogy élek, bár a 60. percben már alig.

             Erről az egészről a Drágán add az életed c. film jutott eszembe, igazából csak a címe miatt, ami viszont pontosan tükrözi a az életérzésemet. Kőkeményen küzdöttem, mint John McLain. Bár, ha már  filmhőssé avanzsálom magam, akkor most leginkább Rocky Balboa-ra emlékeztetem magam; épp csóró vagyok de sportolnék. És szerintem ő is bak.

           Rá kellett jönnöm, hogy semmi egyensúlyérzékem nincs – nem is értem – és kicsit sem vagyok rugalmas, feszes, márpedig ez az egyik célom rögtön a mínusz 5 (8!!) kiló után. Küzdök a jógával. Az oktató pedig velem. Alig várom azt a percet, amikor rájövök, hogy én ezt élvezem és sikerül is megcsinálnom. Mindig kiakadok, amikor közlik, hogy „Ne ijedjetek meg, ha hányingeretek lenne, vagy szédülnétek, vagy hevesen verne a szívetek. Ez normális.” Ez?! Nálam nem. Én normál állapotomba nyugalmi helyzetben fekszek a kanapén. 

                Ám amit igazán kedvelek a sportban az a vége, mikor csak fekszünk a szőnyegen, s az oktató mesél. Néhány mondatot duruzsol azon a megnyugtató hangján, hogy csupán a belső szépség számít, a külsőségek elmúlnak, az csak illúzió. Ez lesz az új ismerkedős szövegem. Én próbálom elhinni, de akkor, ha nem is probléma a túlsúly, a külsőm mellyel épp elégedetlen vagyok, miért járunk oda és igyekszünk a legjobbat kihozni önmagunkból? Hát persze, hogy azért mert ez a belső szépség egy ótvar nagy kamu! Hülyeség. Tisztelet a kivételnek, akik pont az oktatók, mindkettő olyan nyugodt és bájos és sugárzik róluk a harmónia. Valószínűleg ez mind a belső szépséges agymosásnak köszönhető. Ennyi pénzért remélem lefogyok és a meséjüket belém szugerálják egy életre!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ArtofNoizz 2012.11.09. 09:10:15

Néha rám is furcsán néznek, hogy miért álltam neki a 36. évemben új testet építeni! Miért a hatalmas izmok? Egyszerű a válasz: mert én így érzem jól magam! Igazság szerint sosem éreztem ilyen jól magam a bőrömben. Nem, még nem vagyok szálkás és nem kockás a hasam... mindehhez sok idő kell és én csak márciusban kezdtem újra 8 év kihagyás után! De erős vagyok, tényleg nagyon erős..sosem voltam ennyire, még régen sem. És ez nagyon jó érzés! Végre tökéletesen csinálom a gyakorlatokat, nem kapkodom úgy mint fiatalként. Tudom, hogy ráérek és fontos, hogy ne sérüljek le! Azt hiszem a testépítéshez is meg kell érni!
Sok "sporttárssal" ellentétben viszont én lábra is edzem.. ezt sokan kihagyják és egy idő után úgy néznek ki mint két fogpiszkálóra szúrt macisajt... röhejes.. Ahhoz, hogy a felsőtested fejlődni tudjon foglalkoznod kell az altesteddel is.. érvényes ez a fogyásra is! Mióta guggolok elkezdtem fogyni! Az augusztusi 92 kilóról lefogytam 88,5 kg-ra úgy, hogy közben izomtömeget növelek! Hogy mi a célom? Mennyire legyek nagy? Nos,azt tudom, hogy rengeteg energiám van és ameddig ez tart addig fejlődni akarok. Nyilván versenyről szó sem lehet, tetoválva is vagyok...
Azért szeretnék egyszer kockahasat... :-)

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: