A világom egyik legjobb dolga lett, hogy megismertem Barbit. Mostanra azt hiszem kijelenthetem, barátok lettünk. Pedig meglepően rázósan és hihetetlenül indult; két idegen voltunk, akik a sorsnak és a közös ismerősöknek köszönhetően összeköltöztek, s az első közös éjszakán mindketten betegen fetrengtünk. Én a láztól, ő a migréntől. De már akkor is támogattuk egymást, s ez azóta sem változott. Két fontos dolog is összeköt minket; egyrészt ahogy támogatjuk és biztatjuk a másikat, másrészt a folytonos "egy cipőben járásunk", ami már már csak úgy, mint a megismerkedésünk sorsszerű. S ilyenkor elég nyilvánvalónak hiszem, hogy okkal vagyunk egymás életében.

Soha sem hittem volna, hogy egy oroszlán és egy bak ilyen jól ki tud jönni. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.