2013.07.15. 00:00
Bolyongás
Kedves Bölcs Ember, Akit Tisztelek,
A segítségedet, illetve a tanácsodat szeretném kérni, bár abban sem vagyok biztos, hogy eljut hozzád a levelem.
Szóval, néhány hete elkezdtem másképp gondolkodni, és elkezdtem érdeklődni a kabbala iránt. Úgy tűnik igaz a közhely, hogy bajban az ember isten felé fordul, és sajnos én is elég gyarló vagyok ahhoz, hogy szükségem legyen a hitre és az ő erejére. Nos, ezzel még kicsit bajban vagyok, lassan fejlődöm, vagyis stagnálok, pont mint az életem.
Egy kedves barátnőmmel hasonló cipőben járunk, már ami az olykor előforduló magány érzését, és a komplexusokat jelenti. Ő elkezdett istenhez imádkozni, és képzeld, megkapta, amit kért! Egy társat kapott, aki pont úgy kedveli őt, ahogy van. Neki pont ez kellett. Egy férfi, akit nem érdekel az ő súlyfeleslege, a rossz szokásai, a negatív, és egyben bizonytalan mondatai, és, hogy egyáltalán nem egy díszpicsa. Ő fogja megváltoztatni és jobb emberré tenni.
Szóval, gondoltam követem a példáját és fohászkodom, na de nem merő önzőség magam és a vágyaim miatt imádkozni, azért, hogy megkapjam azt, amire vágyok (párkapcsolat, állás)? Vívok egy kis lelkitusát. Ha önzőség lenne, kérlek közöld és bocsánatot kérek istentől egy újabb ima, vagy nevezzük inkább beszélgetés keretén belül. Csak az a gond, hogy azt sem tudom ki az én istenem! Komolyan, röhejesen hülyén hangzik - végül is hiszek valamiben, de pontosan nehezen esik megfogalmazni, hogy miben is - , de ez a helyzet, hiszek a Fényben, az energiákban, a "kérd és megadatik elvben", a gondolat és a szavak erejében és már az angyalokban is, akik már nem egyszer segítettek, de sajnos fogalmam sincs hogyan és kihez is szeretnék én fohászkodni! Talán túl sok mindenben hiszek. Keresztényként próbáltak nevelni, de mindig is ezoterikus, spirituális beállítottságú voltam. A papírforma szerint római katolikus vagyok, de az egyházzal azóta nem szimpatizálok, amióta történelem órán átvettük a keresztesháborút, főleg a százéves háború volt rám nagy hatással, illetve amit a hit és a pénz ereje művelt ott, akkor elvakult emberekkel. Emlékszem, hogy a középiskolai történelem tanárnőm, Kati néni, aki egy félelmetes boszorkány volt - hogy jó, vagy rossz boszi volt e, az attól függött, hogy az adott napon mennyire érezhette magát magányosnak - felolvasott részleteket egy könyvből, amely a keresztes háborúról szólt. Mindig ezt csinálta, ha valamilyen hatást, odafigyelést szeretett volna nálunk elérni, ugyanezt tette, amikor év végén a koncentrációs táborokról olvasott fel nekünk. Eltudta rontani az egész napomat. De most már köszönöm neki, hogy ő is közelebb vitt ahhoz az érzéshez, hogy egyszerűen taszítónak találjam az egyház működését.
Tudod mi a legnehezebb?! Folyamatosan hinni, és kérni és imádkozni, hálát érezni, és nem a sült galambra várni! Néha elfelejtem hogyan kellene gondolkodnom - optimistán, nyitottan, pozitívan, hálásan, alázatosan - és nem tudom, hogyan tarthatnám mindig magamban ezt a számomra még új gondolkodást...
Én most egyszerűen csak abban hiszek, hogy ez segíthet és előrébb visz valami jobb felé, csak most még tévelygek az utamon.
3 komment
Címkék: segítség vallás isten egyház hit sors spiritualitás önmegvalósítás kabbala őrangyalok Steiner Kristóf hálát adni hálásnak lenni zsidóhit
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Yaled · http://csokiscsulok.blog.hu 2013.07.15. 17:30:59
Mekkora fantáziája van az írójának! :)