- Én is! Félek, hogy ezzel a hanggal fogok álmodni! egyfolytában benne van a fejembe,hogy hallod, hallod..wáááááá! De egyébként biztosan értelmes a maga módján! Végül is, vitte valamire; saját lakás, kocsi, karrier.. Megvilágosodtam! Ezért maradok egyedül! Mert egy intelligens társra vágyom, aki szellemi párom is, akiitől tanulhatok, aki taníthat, és mindenkit lefikázok, elüldözök. Mondjuk, akit meg nem kellett volna, őt is elüldöztem. Remek! Jön a B terv! Bebeszélem magamnak, hogy nem baj, hogy nem csak, hogy nincs, ellenben soha nem is lesz senkim. Tartósan legalábbis biztosan nem.

- Nézd, tényleg mindenkit lefikázol, de egy hallod, figyelj csávóval én sem tudnálak elképzelni. Hozzád valaki kevésbé nagy arcú értelmiségi férfi illik.

- Ez tény. Nem is szeretnék "Hallod, figyejjéné" lenni, de a "Csaj, Aki Annyi Macskával Él"  sem lennék. Lényegében mindegy, mert esélyes, hogy hamarabb teljesül az utóbbi rémképp, mivel kizárt, hogy lejjebb adjam az igényeimet, sajnálom, egyszerűen képtelen lennék olyan férfit szeretni, akivel nincs meg az áhított közös hullámhossz, nem elégíti ki a testi-lelki szükségleteimet, a kíváncsiságomat, nem olyan értelmes, intelligens, hogy lenyűgözzön és azt kívánhassam, hogy magamba szeretném szívni a tudását amiért egyébként is annyira tisztelem, hát még azért, hogy mindeközben még vicces is, és érti az én fekete, cinikus humoromat is. Aha, tudom, álmodozás az élet megrontója. Nos, legalább ma megrontottak.