Nézd, tudom, hogy rettentően szigorú vagyok, és túl nagy elvárásaim vannak, s némely laza szemléletű ember, leginkább itt a férfi-félék csoportjára gondolok túlzásnak tarthatja.
Először is; tisztában vagyok azzal, hogy nem vagyok egyszerű, ám mentségemre szolgáljon mi, Bakok már csak ilyenek vagyunk, de csak azt várjuk el másoktól, amit magunkról is, vagyis rettentően szigorú vagyok magammal szemben is, és nagyok az elvárásaim. Nekem ez normális. Elvégre az ember kötelessége,h a legtöbbet hozza ki magából. S itt, most mindenki, aki ismer támadásba lendülhet, h akkor én...?!?!
Röviden összefoglalva - valószínűleg most néhány embert elriasztok a velem való ismeretségtől - a férfiakkal szemben igenis vannak elvárásaim, és az utóbbi hónapok után rájöttem, nem adhatom lejjebb!

Hiába érzem magam baromi modern felfogásúnak, és nyitott gondolkodásúnak, akkor is hiszek abban a fajta konzervatív férfi-nő kapcsolatban, ahol a jól megszokott szerepek érvényesülnek. Bár elismerem, hajlamos vagyok 1 kapcsolatban OLYKOR domináns szerepben tetszelegni.

Magyarán 1 férfitől elvárható, hogy: tartsa be az illemszabályokat - protokoll rulez - igenis nyissa ki az ajtót, és engedjen előre, stb, e dologban lesz@rom az emancipációt. & járjuk végig azokat a cseppet sem felesleges köröket, amíg eljutunk a Kapcsolatig! Tudod, kapok néhány kedves bókot, tetszem 1-2 pasinak, de mégsem udvarolnak, ez valahogy elfelejtődött. Gyakran az udvarlás az ellenkezőnememtől egyenlő a kegyes hazugságok áradatával.

Nr1. rossz tapasztalat: "Férfi", udvarol, nem az esetem, de kap 1 esélyt - mi mindent ellehet érni nálam intelligenciával és humorral, jesszus?! - helyszín 1 teázó, minden ok hála szórakoztató személyiségemnek, kellemes beszélgetés, számla kérés,... s itt most szó szerint idézném a Férfit: "fizessünk külön."! A félperc tátott szájjal való bambulásom alatt eldöntöttem,hogy ezentúl mindent külön fogunk csinálni.
Nem! Ember, nem, ha randizom a hőn áhított Nővel meghívom (GESZTUS!), pláne, ha félmilla a havi fizetésem, mert így ILLIK!! S nem a pénz itt a lényeg, hanem az illem. Illetve a bunkóság. Mert ez már az a kategória.

S ez volt az a tapasztalat ami után rájöttem, hogy nem kell mindenkinek esélyt adni. Inkább megmaradok akkor vaskalaposnak, szigorúnak, és egyedülállónak, de az elveimből, elvárásaimból, s az általam felállított "alapból" nem adhatom lejjebb!
Ugye?! Igaz???

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.