Egy kedves ismerősöm, aki egyébként még  csak nem is sejti, hogy a bejegyzései, a gondolatai a világról micsoda inspirációt jelentenek számomra, a facebook üzenőfalán a következő sorokat osztotta meg: "Egy újabb éjszaka mikor a Mamával álmodtam, mostanában valamiért ez…

- Szóval még mindig hiányzik? - Nem tudom - ezen még én is meglepődtem, de ez az igazság - , csak azt tudom, hogy szinte mindennap gondolok rá. És olyankor félrebiggyesztem a számat és elterelem a gondolataimat mielőtt még mélabús leszek. Ez azt hiszem nem is a hiány, inkább olyan…

 A barátommal épp szünetet tartunk. Ne kérdezzétek mi értelme is van ennek, mert igazából fogalmam sincs, hogy ez mire jó, csak kellett egy kis "szünet" nekünk egymás nélkül, ám szakítani egyikünk sem akar, mer. Nem tudom mi lesz, mit hozunk ki ebből a helyzetből. Az a büdös…

Trentmoller - Miss You   Nahát. Hallgatom, és arra kell gondolnom, hogy ezek a hiány hangjai, pont így, pont ezzel a ritmussal hiányzik valaki. Ilyen finom, lágy és néha lüktető dallamok vannak a hiányérzetemben.  A világ legtökéletesebb dalainak egyike. Hibátlan.