Megtaláltam! Őt. De ne örüljünk, már el is veszítettem. Elhagyott. A megismerkedésünk egy csoda volt, mint ahogy a kapcsolatunk egészen a végéig. Röhejes alig több, mint egy hónapot voltunk együtt. Vicces mi?! Minek sírok valaki után egy nyavalyás hónap után? Ez volt a legjobb…

Idén nincs bajom a Valentin nappal. Úgy döntöttem szemléletet váltok, mert tulajdonképpen, ha globálisan nézem a dolgot a szerelem szép. Emlékszem, egyszer láttam egy két férfi közötti esküvőt (igen, Steiner Kristófékét). Csodás volt! Ahogy egymásra néztek látszódott…

Szinte mindannyiunkat megbántottak már, sebett ejtettek rajtunk, cipeljük a batyunkat, a múltunkat. A kérdés az, hogy a legutóbbi pofáraesés után idővel letudjuk e tenni a csomagunkat, egy megkönnyebbült mosollyal konstatálni, hogy ok, túl vagyunk rajta, elfelejtjük a régi dolgok…

Lehet kiégtem. nincs kedvem randizni, jópofizni, várakozni, reménykedni, kételkedni, kétségbeesni és végül pofára esni. Egyáltalán nem vagyok nyitott az újra, ami fura tőlem, tudom. Senki sem ezt szokta meg tőlem. Főleg a tavalyi nyaram után, mikor is az akkori szakításomat…

Elhívott randizni. Ő! Basszus, ezt hogy gondolta ezt?! Most komolyan nem veszi észre, hogy Ő és én külön kategória vagyunk? Ő - úristen, de vonzó - olyan sármos, és úgy tud mosolyogni, hogy mellette nem tudom hozni a szokásos vicces macsó figurámat, a jó fej énemet, a lazát!…

 A barátommal épp szünetet tartunk. Ne kérdezzétek mi értelme is van ennek, mert igazából fogalmam sincs, hogy ez mire jó, csak kellett egy kis "szünet" nekünk egymás nélkül, ám szakítani egyikünk sem akar, mer. Nem tudom mi lesz, mit hozunk ki ebből a helyzetből. Az a büdös…