Azért az egyért világ életemben büszke voltam magamra, hogy merek kockáztatni, és merek bátornak lenni. Nem félni. Nem félni. Mondok egy példát: szóval, most most igazán őszintén elmesélem és vállalom az pocsék érzéseimet, a jelenlegi bánatomat. Egyrészt, mert talán egyszer…

Egy kedves ismerősöm, aki egyébként még  csak nem is sejti, hogy a bejegyzései, a gondolatai a világról micsoda inspirációt jelentenek számomra, a facebook üzenőfalán a következő sorokat osztotta meg: "Egy újabb éjszaka mikor a Mamával álmodtam, mostanában valamiért ez…

Felkeresett a régi, non plus ultra barátnő, aki már egy éve és négy hónapja nem az, cseppet sem. Még pedig az a bizonyos incidens óta. A nagy balhé óta. Csak ennyit írt:    "Nélküled olyan, mintha elveszítettem volna veled a humorom felét." Elhiszem. Így is van. Én…

Végre leesett. Tisztán látok. A férfi, akit olyan nagyon tökéletesnek tartottam, vagy legalábbis számomra annak éreztem, nem hibátlan, és még csak nem is illik hozzám. A fenébe! Pedig a nagy vakságomba neki még a középszerűen átlagos unalmas kis szexet is…

Apumnak ma van a születésnapja! Egyébként apa kétszer született. Egyszer "meg" és egyszer "újra". Apán nem látszódnak érzelmek, nem is tudja kimutatni őket, de szerintem nem is szeretné. Nem az az érzelgős fajta. Vele valahogy mindig úgy voltam, hogy van és kész. Ott él velünk…

Óbudán, a Bécsi úton van egy pici ózsdi kis gyertyabolt, már több mint 30 éve ugyanaz a tulajdonosa, a funkciója. A 70-es évek óta nem sok minden változott, maximum a lerakódott viasz vastagsága.  Az üzlet bejárata felett egy igazi régies cégér hirdeti  „A…