Szinte mindannyiunkat megbántottak már, sebett ejtettek rajtunk, cipeljük a batyunkat, a múltunkat. A kérdés az, hogy a legutóbbi pofáraesés után idővel letudjuk e tenni a csomagunkat, egy megkönnyebbült mosollyal konstatálni, hogy ok, túl vagyunk rajta, elfelejtjük a régi dolgok…

Az utóbbi időben milliónyi impulzus ért, még talán nem is sikerült feldolgoznom mindent. Pár hét leforgása alatt túl sok dolog történt körülöttem. Ha majd mindent értek leírom, bárcsak átadhatnám azokat a bölcsességeket, amiket kaptam. És nem, nem léptem be szektába és nem…

Mostanában óriási adagban zúdul rám a jelek tömkelege. Úgy borul rám, hogy mire felocsúdnék ismét történik valami, s megint csak döntéskényszerbe kerülök, mielőtt elhatároznám magam, újból kapok valami jelet. Mint egy körforgás. Sodródom.  Nem is tudom voltam e már…

A következő életemben színész szeretnék lenni. Vagy programozó, fejlesztő,vagy világutazó, vagy esetleg skizofrén, amire már ebben az életemben is elég jó esélyem van, oh, yeaaah!:) A jelenlegi mivoltomban a teártista létről már lecsúsztam, sajnos, bár a komikumot nap mint nap…