Yaled 2012.11.18. 14:53

Időt pazaroltam

Végre leesett. Tisztán látok. A férfi, akit olyan nagyon tökéletesnek tartottam, vagy legalábbis számomra annak éreztem, nem hibátlan, és még csak nem is illik hozzám. A fenébe! Pedig a nagy vakságomba neki még a középszerűen átlagos unalmas kis szexet is megbocsájtottam.

Minden romantikus giccs megvolt, ami ilyenkor lenni szokott egy nő fantáziájában és az amerikai filmekben; az egy hullámhossz, a pillangók a hasamban - hárman voltak - , a kis izgalom mielőtt találkozunk, a folytonos mosolygás, amikor a közösen eltöltött napokra gondolok. 

Már rég elment, de persze jóban maradtunk, mert miután kidühöngöm magam utána újra kedves tudok lenni, ugyanis a ragaszkodásom és a szeretetem nem múlik el csak úgy, mint ahogyan a remény sem, hogy talán egyszer még ha úgy alakul lehet köztünk valami. Mondjuk egy kapcsolat, egy közös otthon, és egy leánygyermek.

De a nagy büdös igazság az, hogy cseszhetem a szeretetemet, ha a nincs rá igény. Azt sajnálom a legjobban, hogy más férfi egyszerűen nem érdekel, de már ő sem.

Néha beszélünk még, s olyankor indirekt módon megpróbálok egy olyan képet mutatni magamról, hogy lássa, hogy én jól vagyok, zajlik körülöttem az élet, és én...én.. passzolok hozzá. De úgy látszik nem ment át az üzenetem. Vagy se a valós énem, se feltuningolt énem nem az esete. Ám ha még többet változnék miatta megszegném a saját elvemet, miszerint szánt szándékkal nem változom valakiért, vagy így szeressen, vagy sehogy és e közben ott rohadjon meg ahol van. Nem koldulok én szeretetért!

Már csupán csak néhány flegma, felületes jelentéktelen sor jut tőle. De én nekik is örülök, legalább eszébe jutottam.

 Úgy látszik elmúlt a életem leghosszabb fellángolása. Először nála múlt el. Én még halkan rajongtam. Aztán kiábrándított. Kár, hogy pazaroltam az időmet, szívből sajnálom. 

Sajnálom, hogy az életemből megannyi órát vesztegettem rá feleslegesen, azt az időt már soha sem kapom vissza. 

Kiszállok ebből a hülye játékból. Ami volt elmúlt. Majd biztosan barátok leszünk.. majd...

A bejegyzés trackback címe:

https://csokiscsulok.blog.hu/api/trackback/id/tr384903042

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ArtofNoizz 2012.11.19. 09:10:43

Én sem tudom, hogy hogyan viszonyuljak emberekhez, mi a jó, mi a rossz...nem tudom... nem tudom, hogyan jó. Össze vagyok zavarodva. Talán nem való nekem a párkapcsolat..

anyacska7 2013.05.05. 11:34:31

Vigyázat csapda. Az elmúlt szerelemmel soha nem szabad jó barátságban maradni. Lezárni és tovább lépni, vagy újra kibékülni, de a lagymatag barátok maradunk , no az haláli.
süti beállítások módosítása