Soha sem voltam egy társaság középpontja típus, a lélekbúvárok - és Orsócskám - valószínűleg flegmatikus személyiség típusba sorolnának.
De van néhány nagyszerű barátom. Nincs sok, nincs is többre szükségem. Sose vett körül nagy haveri társaság, valahogy a kisebb 3-7 fős társaságokban érzem igazán jól magam.

Baromi büszke vagyok a Barátaimra - a büszke,és a barát szavakat szeretem, valószínűleg a jövőben még sokat fogom használni - de elhihetitek, tudom,hogy nem tökéletesek, ó,igen, nagyon nem! Tele vannak személyiségbeli "hibákkal",és titkokkal - amelyeket régen nehezen tudtam összeegyeztetni a szigorú elveimmel - ,de iszonyatosan jó barátok. Megnyugtató érzés,hogy ők vannak,.. nekem...bármikor!
Ők a második családom. Ami van olyan fontos, mint a tényleges családom.
Hálás vagyok értük. Megjegyzem szép szó a hála, az emberek gyakran elfelejtenek hálásak lenni, mert a dolgok olyan magától érthetődőek.

Kb. 17 éves koromba középiskolába új osztályba kerültem. Végigpásztáztam az osztályt, szörnyűek voltak, valahogy olyannak láttam őket, mint óvónő a kiscsoportját, gyerekesek voltak. Kölykök. Megláttam egy antiszociális külsejű cseppet elveszettnek tetsző lányt: szomorúnak tűnt, és belenyugvónak, mint, aki beletörődött, hogy egyedül van, kirekesztetnek tűnt. A külsején látszódott,hogy még keresi önmagát, nem volt kiforrott stílusa, nem volt nő, bőgatyás kis "hülyegyerek" volt. Megfogott. Volt benne valami különleges, amiért megakartam ismerni, és turkálni a lelkivilágában. Magamra emlékeztetett.
Ránéztem, és eszembe jutott, hogy "hú, ez én vagyok!", kb ilyennek éreztem magam. Bár mondanom se kell, teljesen másképp néztem ki, szövetnaci, csini felső, szóval kis laza nőcis csaj voltam, de valahogy ránéztem arra a lányra, és azt láttam,h pontosan ilyennek érzem magam belűről, és ezzel ki is választottam legjobb barátomnak.
Nem volt egyszerű megközelíteni, de biztos voltam abba, hogy igenis mi hasonlítunk, csak észre kel vennie.
Nyertem.
Észrevette.

Azóta is a Legjobb barátom.
....És már nem antiszociális!!!! Mert felnőttünk. Nagyjából. Teljesen sose fogunk!!

 www.youtube.com/watch

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.