2012.02.10. 12:50
A dolgok rendje
Sose hittem az Igazi létezésében, mindig túl flegma, "hitetlen" voltam a nagy szerelemmel kapcsolatban. Tudod, az elköteleződés nem az én asztalom, hát még a háziasszony lét, s a családanya szerep.
Mindig, amikor kezdtem felengedni egy kapcsolatban, s legutóbb, már már kezdtem azt hinni, hogy megtaláltam azt az embert, akivel együtt is maradnék. Tartósan. Sokáig. Akár évekig is. De persze, hogy mindig történik valami, ami keresztülhúzza a habos babos kis álmodozásaimat, mint mondjuk pl. egy pofára esés. Szóval, tudatosan tagadom már az "Igazi" létét, bár persze lehetséges, hogy én nem vagyok erre alkalmas, mármint arra, hogy valaha is ilyen átlag polgári életem legyen, a szokásos sorrendben: párkapcsolat, jegyesség, saját lakás, egy kölyök, egy szerető... unalmas, mi?! Én nem tudhatom, valószínűleg nem is fogom megtudni... most őszintén, ez az egész life long kapcsolat, mármint egy olyan, amitől nem hányom el magam, valljuk csak be: nincs! Eleve nem hiszek a monogámiában, a megcsalás meg azért mégsem fér bele egy kapcsolatban.
De azért mégis csak úgy magamba, remélem, egyszer valaki bebizonyítja, hogy tévedek, s a nagy szerelmekből olykor mégis lehet valamiféle tartós, odaadó szeretet, amit egyesek "Nagy Ő-nek" neveznek, s egyszer lesz valaki, aki mellettem akar lenni. Én sem akarok megfutamodni, és Ő sem csinálja tele a gatyáját egy komoly kapcsolattól, egy ilyen felnőttestől. Egyszer úgyis eljön ennek is az ideje. Állítólag ez a dolgok rendje.
5 komment
Címkék: szerelem igazi felnőttség
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
suendoc 2012.03.14. 16:19:31
Legnagyobb sajnálatomra huzamosabb ideje hiába nézem a reggeli "lapszemle" során a blogot, nélkülöznöm kell a napi betevő csokiscsülkömet....:(
Csak az események sodró lendülete miatt agonizál a blog, vagy már ne is reménykedjek?!
Egy hódolatteljes olvasó
"vessetek falatot az éhezőknek!" :D
Yaled · http://csokiscsulok.blog.hu 2012.03.16. 15:55:35
:)))
Kedves Uram!
Köszönöm szépen a soraidat! Igazán jól estek!!
Mostanság valahogy nem megy az írás, amint sikerül szert tennem még egy csepp tehetségre, folytatom! :)
Azért történtek velem dolgok, szóval most, a hosszú hétvégén azért próbálom pótolni a hiányt. :)
suendoc 2012.03.19. 09:30:16
Azért vigasztaló hogy legalább remény megmaradt.:):):):)
Erkölcsi alapom nincs a reklamálásra, én is hasonló cipőben járok, csak azért mégis, na... :D
suendoc 2012.03.19. 09:30:30
Úgy látom megint az események sodró lendülete forog fenn,mert a hosszú hétzvége sem volt elég hosszó.
Az azért vigasztaló, hogy legalább a remény megmaradt.... :)
Szemrehányásnak helye nincs, magam is hasonló cipőben járok :D