Egy kedves ismerősöm, aki egyébként még  csak nem is sejti, hogy a bejegyzései, a gondolatai a világról micsoda inspirációt jelentenek számomra, a facebook üzenőfalán a következő sorokat osztotta meg:

"Egy újabb éjszaka mikor a Mamával álmodtam, mostanában valamiért ez különösen sűrűn előfordul, pedig már öt éve annak, hogy a mama meghalt. Vajon mit akar üzenni nekem? Mit nem látok meg, mit nem értek meg, amit ő már tud, én pedig még nem is sejtem? "

Én olyan nagyon mélységesen irigylem az Ő álmát, akármit is jelentsen! Pedig tőlem az irigység érzése általában igen távol áll.

Emlékszem, 13 éves voltam, amikor a mamámmal a halálról beszélgettünk, és, hogy vajon van e élet a halál után. Voltam olyan meggondolatlan, hogy az akkori fejemmel és a csekély kis eszemmel, azt kértem tőle, hogy halála után legyen kedves ne látogasson meg, és semmilyen formában ne jelentkezzen nálam, mert megijednék, esetleg még félnék is, és én nem így szeretném őt viszont látni. Nem akartam a jelenlététől félelmet érezni. Mindketten hittünk, hiszünk a szellemekben, a túlvilágban a magunk módján. Mama megígérte, hogy sem.milyen formában nem fog engem keresni, de majd figyel rám, bár abban pont soha sem hittem, hogy szeretteink a haláluk után tudnak ránk vigyázni.

16 éves voltam mikor a mama meghalt. Leukémiás volt, én meg önző és gyenge, ugyanis a betegsége utolsó hónapjaiban ritkán látogattam. Nehéz úgy volt úgy látni, olyan tehetetlenül, betegen, látni ahogyan szenved túl sok volt az akkori énemnek. Az, hogy akkoriban nem törődtem vele kellőképpen életem egy olyan óriási hibája, ami a legtöbb rossz döntéssel ellentétben helyrehozhatatlan.

Mindenesetre mama betartotta az ígéretét, soha sem "látogatott meg", de még csak álmomban sem, ami nem tudom hogy történhetett, talán az én hibám. A családom női tagjai mind álmodtak vele, csak én nem, pedig köztünk szoros volt a kapcsolat. Ősszintén sajnálom, hogy anno gyerek fejjel megkértem, hogy ne jöjjön hozzám vissza, nem álmodom vele, és nem üzen semmit, csak simán itt hagyott. Úgy látszik vannak dolgok, amiket nem tudok helyrehozni. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.