Nemrégiben volt egy állásinterjúm, mint utólag kiderült álmaim melójáról lett volna szó, már ha el nem cseszem és nem égetem magam szénné. Szerencsére tudok nevetni magamon, és a bénázásaimon, így képes voltam emelt fővel távozni, bár azért hazáig veszekedtem magammal, amit ugyan szigorúan magamban rendeztem le, viszont gesztikuláltam és a "teljesen hülye vagyok!" mondatot mutogattam el  valószínűleg észrevehetően. Mintha csak felháborodva készültem volna az aznapi activity partira.

Szóval, az utolsó utáni pillanatban estem be a céghez egy másik interjúról. Elkövettem azt a szarvashibát, hogy a saját magam okozta napi káoszomban nem néztem utána, hogy mégis milyen céghez is megyek. gondoltam improvizálok, abban jó vagyok. Rosszul gondoltam. Vagy legalábbis nem ez volt a legalkalmasabb időpont a rögtönzésre, de persze én megpróbáltam. 

Először is, a szomszéd céghez jelentkeztem be. Kétszer. Már a kapucsengőnél is, majd hozzájuk jelentkeztem be, aki egyébként egy nyomda volt, én pedig egy reklámügynökséghez mentem, de mint említettem voltam akkora lúzer, hogy nem csekkoltam le az adott céget, és amikor is a kapucsengőnél választanom kellett, hogy kihez csengetek be, a nyomdához, vagy az ügynökséghez, úgy gondoltam, hogy az utóbbi ugyan miért pont engem hívott volna be állásinterjúra, tehát biztosan csak is a kevésbé imponáló Kft. lehet a szerencsés ki megnyerhet engem viszonylag alacsony havi befektetéssel.

Röpke 12 perc alatt sikerült is a kaputól az iroda ajtajáig eljutnom az egyébként elegáns, ám koszos ruhámban.

A szigorú igazgató asszony és a marketing vezető fogadott. Névjegykártyát elém tették, ahogy a jobb helyeken illik. Tudnám ennek mi értelme van, ha úgyse vesznek fel, partnerek nyilván nem leszünk, pláne, hogy én sértődékeny alkat vagyok.

Végig vettük az összes tipikus HR kérdést: miért váltanék (mert kirúgtak és kell a pénz. Gyorsan.), meséljek a tapasztalatimról (sok volt), miért pont ez a cég/ez a pozíció (gyorsan kell a pénz és nem tudtam  hova jövök), ám a kérdés, aminél végképp elbuktam az álom melót, az volt, mikor megkértek meséljek a hiper szuper az ország büszkesége multinál eltöltött időről, és az betöltött szerepemről.

 - Táblázatokat készítettem, adatokat gyűjtöttem, terveink szerint jövendőbeli ügyfelekkel, akiket a későbbiekben fel is kerestem. De telefonon. Mármint.Valamint a kollégáimnak - 11 férfi - besegítettem, ha szükségük volt rám,  mindent megtettem, amit csak kértek. 

Igen, tudom, hogy ez, hogy hangzott! Le voltam sújtva, én sem hittem el, hogy ezt tényleg hangosan kimondtam.

Egyébként korrekt cég volt, nagyon kedves elutasító emailt küldtek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.