2012.12.26. 00:31
Szeretetből..
Azon gondolkodom, hogy milyen érdekes, hogy a szeretet szóhoz csupa pozitív gondolatot társítunk, még olykor "szeretetből" címszó alatt kifordulunk önmagunkból, s e szó által hordozott igen súlyos tartalomra hivatkozunk.
Néhány hete a volt párommal újra kezdtük a kapcsolatunkat, azt hiszem tiszta lappal. Erre volt is szükségem. Talán valahogy úgy van ez, hogy ő nem foglalkozik azzal, hogy a szakításunk ideje alatt én szórakoztam, éltem, mondhatni többet is, mint szükséges, én pedig nem foglalkozom azzal, hogy milyen mogorva, undok, veszekedős volt velem a kapcsolatunk utolsó néhány hónapjában. S ahogy azon elmélkedtem, hogy most mennyire is vagyunk mások, mint néhány hónappal ezelőtt, eszembe jutott, hogy mennyit bántottuk egymást. Ez már annyira a múlt, hogy már nem is társítok hozzá negatív érzéseket. A nagy szeretet és a - tőlünk, bakoktól szokatlan - heves szerelmünk hevében néha rettenetesen viselkedtünk egymással, néha kimondottan gonosz volt, míg én folyton menekültem, és hisztiztem, bömböltem, s a hangos balhéink közepette általában arról ordítoztam miközben a bömbölés közben persze taknyom nyálam egybefolyt, hogy ennek a kapcsolatnak nincs értelme, kizsigerel, megőrjít, és a veszekedések miatt kiábrándultam, hagyjuk abba. Aztán egyszer csak, egy veszekedés után betelt a poharam, ami pedig nagy, mint egy vörösboros pohár, mint a türelmem, és tényleg abbahagytuk. De előtte, és kicsit a szakítás alatt is, s majd még biztosan a jövőben is kb. 2 hetente kínoztuk egymás lelkét. A fura az, hogy valahol ezt mind szeretetből. Jó, persze, a rossz utat választottuk, a kiabálás nem megoldás. De akkor is, félelmetes mennyire kifordultam önmagamból; hisztis lettem és sokat sírtam, Ő meg gyakran volt ingerült, ami miatt persze hisztis lettem és sírtam.
És mindezt szeretetből. Néha furán szeretik egymást az emberek. Olykor a baromi nagy szeretet/ szerelem miatt kiabálnak, gyűlölnek, ordítanak, ölnek, hazudnak.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
anyacska7 2013.05.05. 11:33:09
Yaled · http://csokiscsulok.blog.hu 2013.05.05. 11:44:48
anyacska7 2013.05.05. 12:03:46
Egyedül az vigasztal, hogy gyerekeim vannak, igaz az egyik problémás, sok bánatot okoz, de talán egy napon megfordul minden
Yaled · http://csokiscsulok.blog.hu 2013.05.05. 13:27:13
anyacska7 2013.05.06. 22:57:05
Yaled · http://csokiscsulok.blog.hu 2013.05.07. 09:36:44
Meg kell egyáltalán mindig bocsátani? Meglehet, de a tüske szerintem úgyis ott marad. Legalábbis gyakran.